Z UČENJEM DO ZNANJA, Z ZNANJEM DO IZOBRAZBE
A TANULÁSSAL A TUDÁSIG, A TUDÁSSAL A KÉPZETTSÉGIG
SI-HU-2-2-014
PRIPRAVA MENTORJEV ZA POUČEVANJE V
IZOBRAŽEVALNEM PROGRAMU
UČENJE ZA ŽIVLJENJE
- MENTORJI -
I. SPLOŠNI DEL
IME IZOBRAŽEVALNEGA PROGRAMA
Priprava mentorjev za poučevanje v vzgojnem programu Učenje za življenje.
VSEBINSKO PODROČJE
Razvoj specifičnih učiteljskih kompetenc za delo s tistimi dijaki in odraslimi, ki jim grozi osip.
CILJ IZOBRAŽEVALNEGA PROGRAMA IN OPIS KLJUČNIH KOMPETENC
Cilj izobraževalnega programa je usposobiti mentorje (učitelje) za delo s tistimi dijaki in
odraslimi, ki jim zaradi izjemno slabih učnih rezultatov grozi, da ne bodo izdelali letnika, v
katerega so vpisani ali se bodo zaradi neuspeha izpisali iz izobraževalnega programa, ker
imajo prevelike učne težave. Večina potencialnih osipnikov ima namreč zaradi objektivnih in
subjektivnih razlogov težave pri učenju in sprejemanju novih znanj, zato je potrebno
mentorje (učitelje) usposobiti za delo z njimi, predvsem pa razčistiti z njihovimi predsodki o
lastnostih učno slabih ali neuspešnih mladostnikov in odraslih, ki se izobražujejo.
Cilj programa za usposabljanje mentorjev je slednje naučiti dela s potencialnimi osipniki ter
jim nuditi tista metodološko-didaktična, pedagoška, psihološka in andragoška znanja, ki jim
bodo v pomoč pri delu s ciljno skupino, ki ji je izobraževalni program Učenje za življenje
namenjen.
Temeljni namen programa priprave mentorjev (učiteljev) je, da zadosti potrebam po
usposobljenosti tistih mentorjev, ki bodo v izobraževalnem programu Učenje za življenje
poučevali, kar pomeni, da si v času usposabljanja:
-
pridobijo znanja in spretnosti, ki jim bodo omogočila suvereno izvajanje programa;
-
pridobijo zavedanje, da jim dobro opravljeno delo in dobri rezultati udeležencev
dajejo občutek lastne uspešnosti.
V programu si bodo mentorji pridobili ključna znanja in spretnosti, ki jih bodo potrebovali pri
delu z obema ciljnima skupinama, med drugim predvsem:
-
poznavanje psiholoških in družbeno-ekonomskih značilnosti in potreb mladostnikov
in odraslih, ki se bodo vključili v program Učenje za življenje;
-
uporabo različnih učnih metod pri izvajanju programa (npr. igro vlog, delo z
besedilom, delo s slikovnim materialom, brainstorming, študijo primera, metodo
razprave…);
-
različne načine spodbujanja udeležencev programa, da prevzamejo aktivno vlogo pri
načrtovanju lastnega učenja in si zastavijo kratkoročne cilje v okviru izobraževanja,
obenem pa skrbijo za nemoten potek svoje izobraževalne poti (izdelava osebnega
izobraževalnega načrta);
-
seznanjanje z elementi in zakonitostmi delovanja skupinske dinamike ter vplivom
posameznika na skupino in skupine na posameznika;
-
poznavanje različnih metod učenja in pomoči pri učenju;
-
poznavanje elementov svetovanja pri učenju, predvsem pri doseganju posameznih
ciljev osebnega izobraževalnega načrta;
-
poznavanje motivacijskih elementov spodbujanja osnov pismenosti pri branju,
pisanju in računanju;
-
poznavanje dejavnikov medpredmetnega povezovanja na podlagi učnih projektov;
-
pridobivanje posrednih izkušenj za vlogo učitelja (mentorja) v programu Učenje za
življenje – iz pretežno formalne oblike pouka ustvariti okolje za izvajanje posameznih
učnih projektov, kjer si udeleženci hkrati pridobivajo vseh osem ključnih kompetenc,
ki so potrebne za uspešno nadaljevanje izobraževanja;
-
spoznavanje vzrokov za neuspeh pri posamezniku ter razumevanje spleta okoliščin, ki
so do neuspeha posameznika privedle.
CILJNA SKUPINA IN UTEMELJITEV PROGRAMA ZA CILJNO SKUPINO
Ciljna skupina so učitelji z vsaj 5-letnimi delovnimi izkušnjami, ki so pri svojem delu
nadpovprečno uspešni in imajo opravljen strokovni izpit na področju vzgoje in izobraževanja.
Poleg omenjenih se v program usposabljanja lahko vključijo tudi diplomanti drugih smeri s
pedagoško-andragoško izobrazbo in strokovnim izpitom.
Učitelji, ki se bodo vključili v program, naj bi bili razgledani in motivirani za poučevanje v
programu, zaželeno pa je, da imajo neposredne izkušnje pri delu z odraslimi in mladimi, ki
dosegajo slabše učne rezultate in imajo splošne ali specifične učne težave.
Učitelj v programu naj bi bil komunikativen, razgledan, empatičen in pripravljen sprejemati
drugačnosti brez obsojanja ali vnaprejšnjega etiketiranja.
Tekom programa naj med udeleženci širijo strpnost, enakopravnost in demokratičnost, za
kar je potrebno poznati osnove človekovih pravic in državljanske vzgoje.
UTEMELJITEV PROGRAMA
Program Priprava mentorjev za poučevanje v izobraževalnem programu Učenje za življenje je
nastal v okviru projekta ATT (Z učenjem do znanja, z znanjem do izobrazbe), ki je financiran iz
sredstev ESRR v okviru 2. javnega razpisa OP SI-HU 2007-2013, predvsem kot posledica
pomanjkanja ustreznih izobraževalnih programov, ki bi odraslim in dijakom z mankom znanja
in z izrazito slabimi učnimi rezultati pomagali, da si pridobijo tista znanja, ki jih potrebujejo za
uspešen zaključek šolanja, predvsem pa, da bi pridobljeno znanje znali uporabljati (prikazati
uporabnost znanja) in povezovati ter da bi se naučili uporabljati uspešne metode učenja, s
katerimi bi bila njihova izobraževalna pot lažja in uspešnejša.
Gre za podporni program srednješolskim in drugim formalnim programom izobraževanja,
predvsem za tiste mladostnike in odrasle, ki so zaradi neuspeha na področju izobraževanja
vsaj delno, če ne popolnoma, izključeni iz družbe, stigmatizirani ter zaradi slednjega
nemotivirani za uspešno dokončanje šolanja.
Ker dijaki in odrasli z učnimi težavami in mankom znanja navadno ne prepoznajo svojih
težav, obenem pa tudi vzročno-posledične zveze med obojim, hkrati pa želijo lastne
pomanjkljivosti, predvsem manko znanja, prikriti, je izjemno pomembno, kako se jim učitelji
približajo in kako jih vodijo pri delu. Pomembno je, da učitelji obvladajo motivacijske prijeme
in znajo predstaviti uporabnost pridobljenega znanja.
Zaradi tega, ker učitelji, ki poučujejo v formalnih programih izobraževanja, tovrstnega znanja
ali nimajo ali pa tovrstnih metod izobraževanja ne znajo uporabiti v praksi, želimo z udeležbo
v programu za mentorje doseči, da se bodo učitelji znali približati udeležencem v programu,
da bodo suvereno izbirali metode in oblike dela, ki bodo udeležence spodbujale k delu ter jih
tekom učnega procesa spodbujali, da iz pasivnih prejemnikov znanja postanejo aktivni tvorci
učnega procesa.
ORGANIZACIJA IZOBRAŽEVANJA
Izobraževanje bo organizirano dvakrat tedensko po 5 andragoških ur. Prilagodili se bomo
željam udeležencev ter program izvajali v dopoldanskem ali popoldanskem času, na željo
udeležencev pa tudi pogosteje kot le dvakrat na teden.
TRAJANJE IZOBRAŽEVANJA
70 ur, namenjeno je organiziranemu in neposrednemu učenju v skupini ter individualnemu
delu.
ORGANIZACIJA IZOBRAŽEVANJA
Neposredno delo v učni skupini poteka v obliki delavnic in predavanj. Za izpeljavo programa
so potrebni projektor, prenosni računalnik, bela tabla in barvni flomastri, post-it lističi ter
učno gradivo, ki ga pripravlja predavatelj v programu. Delo poteka frontalno, individualno ter
v manjših skupinah. Učne metode se kombinirajo.
TEMATSKI SKLOPI
zap. št.
TEMA
štev. ur
1
PREDSTAVITEV PROGRAMA ZA MENTORJE IN POTEK DELA
2
2
PREDSTAVITEV PROGRAMA UČENJE ZA ŽIVLJENJE TER OSNOVNE
3
ZNAČILNOSTI MENTORJA V PROGRAMU
VZGOJNOIZOBRAŽEVALNO DELO Z DIJAKI IN ODRASLIMI, KI SO V
3
ŠOLI NEUSPEŠNI – ZNAČILNOSTI, PSIHOLOŠKE POTREBE
5
4
VLOGA UČITELJA V PROGRAMU – KONKRETNO DELO S CILJO
5
SKUPINO
5
METODE IN OBLIKE UČENJA V PROGRAMU S POUDARKOM NA
5
PROJEKTNEM DELU
6
UČENJE UČENJA – MIT ALI RESNICA
5
7
MEDOSEBNI ODNOSI IN DINAMIKA V UČNI SKUPINI
5
8
INDIVIDUALIZACIJA UČENJA
5
9
UČNE TEŽAVE POVEZANE Z BRANJEM, PISANJEM IN RAČUNANJEM
5
10
DEJAVNIKI MOTIVACIJE IN SOCIALIZACIJE
5
11
OSEBNI IZOBRAŽEVALNI NAČRT – PRIPRAVA IN VODENJE
5
12
RAZVIJANJE PSINIH IN BRALNIH ZMOŽNOSTI
5
13
RAZVIJANJE MATEMATIČNIH ZMOŽNOSTI
5
14
KAKO PRIPRAVITI DOBER UČNI PROJEKT – POVEZOVANJE
5
RAZLIČNIH PREDMETNIH PODROČIJ
15
PRIPRAVA
UČNEGA
PROJEKTA
–
PRAKTIČNI
PRIMER,
5
SKUPAJ
70
INDIVIDUALNO DELO
POSEBNI DEL
1. PREDSTAVITEV PROGRAMA ZA MENTORJE IN POTEK DELA
Udeležencem se predstavi program za mentorje, njihove obveznosti tekom
programa, oris celotnega projekta ATT in znanj, ki si jih bodo pridobili v času
usposabljanja.
Predstavi se urnik usposabljanja z vsemi zakonitostmi dobre andragoške prakse ter
individualno in skupinsko delo tekom usposabljanja.
Udeležencem se predstavijo tudi pogoji, ki jih morajo uresničiti za uspešen zaključek
usposabljanja.
2. PREDSTAVITEV PROGRAMA UČENJE ZA ŽIVLJENJE TER OSNOVNE ZNAČILNOSTI
MENTORJA V PROGRAMU
Udeležencem se predstavijo cilji izobraževalnega programa, katera znanja in
spretnosti so potrebna za delo z obema ciljnima skupinama, zakaj so prav izbrani
učitelji ciljna skupina ter utemeljenost programa za ciljno skupino.
Na podlagi opisa temeljnih značilnosti mentorja v programu udeleženci rešijo vajo
»Kakšen učitelj sem in kakšen želim biti«. Vajo je ob koncu tematskega sklopa
potrebno evalvirati skupinsko (naredi se celostna slika učitelja, ki naj bi vodil
izobraževalni program Učenje za življenje).
3. VZGOJNOIZOBRAŽEVALNO DELO Z DIJAKI IN ODRASLIMI, KI SO V ŠOLI NEUSPEŠNI –
ZNAČILNOSTI, PSIHOLOŠKE POTREBE
Podrobno se utemelji, kdo so tisti mladostniki in odrasli, ki jim grozi osip. Udeleženci
se formirajo v 4 skupine in sami utemeljijo, kako se kaže neuspeh v izobraževanju pri
mladostnikih in odraslih ter kako se odraža na različnih ravneh njihovega življenja.
Udeleženci se v okviru tematskega sklopa seznanijo z:
-
individualnimi vidiki učne neuspešnosti;
-
vlogo okolja pri povzročanju šolske neuspešnosti;
-
sodobnimi načini razvrščanja učnih težav;
-
korelacijo med stopnjo pismenosti in učnimi težavami;
-
razsežnostjo učne neuspešnosti;
-
dejstvom, kako učne težave vplivajo na raven izobrazbe in pismenost posameznika;
-
posledicami učne neuspešnosti za posameznikov psihosocialni razvoj in duševno
zdravje;
-
pomenom razumevanja učne neuspešnosti za učinkovito reševanje učnih težav in
napredovanjem v družbi znanja;
-
opredelitvijo, razsežnostjo in podskupinami učnih težav;
-
varovalnimi dejavniki pri mladostnikih in odraslih s specifičnimi učnimi težavami;
-
odkrivanjem in prepoznavanjem težav pri učenju;
-
tradicionalnimi in sodobnimi pristopi k obvladovanju učne neuspešnosti;
-
splošnim načeli pri ravnanju z mladostniki in z odraslimi z učnimi težavami;
-
učinkovitimi strategijami pomoči mladostnikom in odraslim z učnimi težavami;
-
pomembnostjo razvoja socialnih spretnosti za socialno vključenost mladostnikov in
odraslih z učnimi težavam;
-
pomenom učiteljevega vedenja za socialno sprejetost posameznikov.
4. VLOGA UČITELJA V PROGRAMU – KONKRETNO DELO S CILJNO SKUPINO
Udeleženci se seznanijo s svojo vlogo v programu, ki ga bodo vodili. Na začetku
tematskega sklopa v dvojicah naredijo vajo, kakšna je razlika med mentorjem in
učiteljem ter kdaj učitelj postane mentor.
Udeleženci v okviru tematskega sklopa spoznajo:
-
procese, s katerimi upravlja učitelj;
-
različne spodbude za učenje;
-
kaj potrebuje učitelj v skupini;
-
vedenjske vloge in komunikacijske stile učitelja;
-
učiteljeve vloge v razredu;
-
načine, kako se učitelji predstavijo in posredujejo informacije;
-
merila učiteljeve odličnosti;
-
vire učiteljeve moči in kako jih poiskati v posamezniku;
-
kako podajati povratne informacije;
-
kako se oblikujejo učinkovite učne izkušnje;
-
kako se ravna s »težavnimi« udeleženci;
-
prepoznavanje komunikacijskih vzorcev v skupini in kako se slednji smiselno
uporabljajo pri učenju;
-
načrtno oblikovanje vaj in demonstracij za ciljno skupino;
-
kompetence sodobnega učitelja.
5. METODE IN OBLIKE UČENJA V PROGRAMU S POUDARKOM NA PROJEKTNEM DELU
Ob koncu tematske enote znajo udeleženci predvsem v praksi uporabljati različne
oblike in metode učenja.
Med drugim udeleženci ob koncu tematskega sklopa:
-
poznajo različne učne oblike, ki jih med delom v skupini lahko kombinirajo na čim bolj
učinkoviti način;
-
poznajo različne učne metode in se urijo v njihovi uporabi;
-
poznajo cilje posameznih učnih metod in jih zato znajo vpeti v delo v razredu glede na
etapne cilje;
-
razumejo in uporabljajo vse dele projektnega učnega dela;
-
se zavedajo pomena učnih projektov ter pridobivanja znanja preko slednjih;
-
poznajo osnovne značilnosti projektnega učnega dela;
-
razumejo vlogo učitelja usmerjevalca v projektnem učnem delu;
-
poznajo tipe projektnega učnega dela;
-
poznajo načela projektnega učnega dela;
-
zavedajo se spremenjenega odmora učitelj-učenec.
6. UČENJE UČENJA – MIT ALI RESNICA
Udeleženci spoznajo pomen vseživljenjskega učenja, ki ga morajo širiti tekom
izvajanja programa. Zavedati se morajo, da učenje ni zgolj memoriranje in
obnavljanje učne snovi, ampak ima učenje globlje razsežnosti, ki se jih morajo
zavedati vsi.
Udeleženci v okviru te tematske enote:
-
znajo opredeliti pomen učenja za posameznika;
-
spoznajo načine motiviranja posameznika za učenje;
-
znajo posamezniku razložiti, zakaj neko znanje potrebuje in poznajo uporabnost
znanja;
-
spoznajo ključne kompetence, ki se tekom učenja razvijajo;
-
spoznajo različne učne stile in možnosti, kako se učni stili lahko prilagajajo;
-
vedo, kako izboljšati učenje posameznika;
-
znajo predstaviti različne učne strategije.
7. MEDOSEBNI ODNOSI IN DINAMIKA V UČNI SKUPINI
V okviru te tematske enote udeleženci spoznajo, kakšen pomen imajo medosebni
odnosi v skupini na uspeh posameznika in skupine kot celote. Zavedati se morajo, da
so kot povezovalni člen med posamezniki odgovorni za vzpostavljanje enakopravnih
odnosov in strpne komunikacije med člani skupine.
V okviru tematskega sklopa bodo udeleženci:
-
spoznali cilje dobre komunikacije (veščine učinkovitega sporazumevanja, pomen
nebesedne komunikacije, besedno komunikacijo in njene zakonitosti);
-
izvedeli, kako ohraniti govorno moč v neprijetnih okoliščinah (izogibanje konfliktnim
situacijam, posploševanju…) in kako pojasniti neprijetno situacijo;
-
spoznali pravila igre, ki veljajo v skupinah;
-
vedeli, kako vplivata samozavest in samopodoba udeležencev na skupinsko delo;
-
spoznali igre in vaje za krepitev skupinskega duha.
8. INDIVIDUALIZACIJA UČENJA
Udeleženci spoznajo pomen individualizacije učenja ter posameznih etapnih prednosti
učne individualizacije pri doseganju končnega skupnega cilja vsakega posameznika.
Udeleženci med drugim ob koncu učne enote razumejo:
- pomen učne individualizacije za posameznike, ki imajo učne težave, ki jih več ne
obvladujejo;
- spodbujanje kognitivnega razvoja posameznika, ki temelji na učni individualizaciji;
- razliko med vsebinsko-tematsko in didaktično-metodično učno individualizacijo;
- pomen prilagajanja učne snovi posamezniku;
- zakaj morajo biti ciljni skupini, s katero bodo delali, razloženi uporabni vidiki znanja;
- kaj v praksi pomeni kakovostno poučevanje in upoštevanje raznolikosti;
- kako obvladati individualne razlike med udeleženci;
- kako lahko dobri učni pripomočki in kakovostno gradivo pripomoreta k individualizaciji
učenja;
- katere učne strategije pri učenju uporabljajo mladoletniki in katere odrasli ter kako se
učenje lahko individualizira na podlagi uporabe različnih učnih strategij;
- pomen svetovanja pri udejanjanju načela individualizacije.
9. UČNE TEŽAVE, POVEZANE Z BRANJEM, PSIANJEM IN RAČUNANJEM
Udeleženci se v okviru učne enote seznanijo s temeljnimi učnimi težavami, ki so
povezane z branjem, pisanjem in računanjem ter se ovedo dejstva, da osnovnih
kompetenc v okviru programa ne smemo zanemarjati, ampak spodbujati njihov razvoj pri
posamezniku.
V okviru tematskega sklopa udeleženci spoznajo:
- 8 ključnih kompetenc, ki naj bi jih pri posamezniku sistematično razvijali v času trajanja
programa;
- vse učne težave, katerih vir je v osiromašenem razvoju ključnih kompetenc v času
osnovnošolskega izobraževanja;
- zmožnosti, temeljne zmožnosti in pomen ter vlogo metakompetence;
- korelacijo med temeljnimi zmožnostmi in pismenostjo;
- splošne in specifične učne težave, povezane z branjem, pisanjem in računanjem;
- kako ravnati s posamezniki, ki imajo učne težave, povezane z branjem, pisanjem in
računanjem;
- kako pomagati posameznikom, ki imajo učne težave, povezane z branjem, pisanjem in
računanjem.
10. DEJAVNIKI MOTIVACIJE IN SOCIALIZACIJE
Udeleženci spoznajo spodbude, motive in ovire za vseživljenjsko učenje ter pomen
zunanje in notranje motivacije za odpravljanje učnih težav.
V okviru učne enote se seznanijo:
- s teorijo pričakovanja;
- z različnimi cilji, ki posameznika motivirajo za dejavnosti;
- z dejavniki, ki vplivajo na učno motivacijo;
- z elementi modela učne motivacije;
- s potrebami, ki vplivajo na motivacijo posameznika;
- s teorijo samoodločanja;
- z motivacijo med učenjem in kako slednja vpliva na učno uspešnost;
- z različnimi strategijami za razvijanje interesov;
- s pojmom kompetentnosti;
- s področji motivacije za učenje.
11. OSEBNI IZOBRAŽEVALNI NAČRT – PRIPRAVA IN VODENJE
Udeleženci se seznanijo s pomenom in vlogo osebnega izobraževalnega načrta v
programu.
V okviru učne enote spoznajo:
- kaj je osebni izobraževalni načrt in čemu služi;
- primere osebnih izobraževalnih načrtov;
- temeljne sestavine osebnih izobraževalnih načrtov;
- kdo in čemu potrebuje osebni izobraževalni načrt;
- kako in zakaj izdelati osebni izobraževalni načrt;
- na kakšen način spremljati osebni izobraževalni načrt in realizacijo ciljev;
- kaj potrebujemo za pripravo osebnega izobraževalnega načrta;
- zakaj je ob nastajanju osebnega izobraževalnega načrta potreben svetovalni pogovor
med udeležencem in učiteljem;
- pogoje za uvajanje osebnega izobraževalnega načrta.
12. RAZVIJANJE PISNIH IN BRALNIH ZMOŽNOSTI
Udeleženci se seznanijo, kako se pri posameznikih razvijajo pisne in bralne zmožnosti,
spoznajo nabor vaj za učinkovito razvijanje tovrstnih zmožnosti ter kako ugotoviti manko
na področju navedenih kompetenc.
Med drugim bodo v okviru učne teme spoznali:
- kaj je funkcionalna pismenost in kdo je funkcionalno pismen;
- značilnosti, položaj in potrebe ciljnih skupin;
- vlogo učitelja pri razvijanju pisnih in bralnih zmožnosti posameznikov;
- izbiro posameznih učnih vsebin za razvijanje pisnih in bralnih zmožnosti;
- vseživljenjski model razvoja bralnih pismenosti;
- kaj je funkcionalna bralna pismenost in kaj vsebuje;
- vrste branja in bralnih strategij;
- delo z besedilom, ki je prilagojeno ciljnim skupinam;
- kaj so strategije informativnega branja;
- vrste besedil in merila delitve;
- besedilo kot jezikovni predmet in sporazumevalni dogodek;
- kako se odpravljajo učne težave, povezane z branjem in pisanjem.
13. RAZVIJANJE MATEMATIČNIH ZMOŽNOSTI
Udeleženci se seznanijo, kako se pri posamezniku razvijajo matematične zmožnosti,
spoznajo nabor vaj za učinkovito razvijanje tovrstnih zmožnosti ter kako ugotoviti manko
na področju razvitih matematičnih zmožnosti.
Udeleženci med drugim spoznajo:
- kaj uvrščamo k matematični pismenosti;
- kaj zaznamuje matematično pismenost – 4 poglavitne komponente;
- kako se kaže matematična pismenost pri posamezniku;
- kako pripeljemo udeleženca v potencialni matematični položaj;
- kako udeleženci identificirajo problem v določenem položaju;
- kako se načrtuje postopek reševanja problema;
- kako spodbujati udeležence, da bodo aktivno sodelovali pri reševanju matematičnih
problemov;
- povezovanje matematičnih zmožnosti z realnimi življenjskimi izkušnjami.
14. KAKO PRIPRAVITI DOBER UČNI PROJEKT
Udeležencem je potrebno v okviru tematskega sklopa predstaviti vlogo učnega projekta
pri razvoju ključnih kompetenc ter kako se posamezna znanja in vedenja povezujejo v
učni projekt.
V okviru tematskega sklopa udeleženci spoznajo:
- kaj naj bo ozadje učnega projekta;
- katere kompetence se naj razvijajo v okviru učnega projekta;
- zakaj je potrebno v okviru učnega projekta medpredmetno povezovanje;
- kakšno vlogo ima v učnem projektu učitelj;
- kaj morajo vedeti o učenju na podlagi učnega projekta;
- zgradbo projektnega učnega dela;
- načela projektnega učnega dela.
15. PRIPRAVA UČNEGA PROJEKTA
V okviru tega tematskega sklopa udeleženci v dvojicah pripravijo učni projekt, ki ga lahko
uporabijo pri delu z mladostniki ali odraslimi. Izdelan učni projekt je pogoj za dokončanje
programa.
Z UČENJEM DO ZNANJA, Z ZNANJEM DO IZOBRAZBE
A TANULÁSSAL A TUDÁSIG, A TUDÁSSAL A KÉPZETTSÉGIG
SI-HU-2-2-014
MENTOROK FELKÉSZÍTÉSE A
TANULÁS AZ ÉLETRE
C. PROGRAMBAN VALÓ TANÍTÁSRA
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ
KÉPZÉSI PROGRAM MEGNEVEZÉSE
Mentorok felkészítése a Tanulás az életre című oktatási-képzési programban való tanításra.
TARTALMI TERÜLETEK
Speciális tanári kompetenciák fejlesztése a lemorzsolódással fenyegetett diákokkal és felnőttekkel
való munkához.
AZ OKTATÁSI-KÉPZÉSI PROGRAM CÉLJAI ÉS A KULCSKOMPETENCIÁK LEÍRÁSA
Mentorok felkészítése a tanításra a »Tanulás az életre« c. nevelési - képzési programban.
TARTALMI TERÜLET
Specifikus tanári kompetenciák fejlesztése olyan diákokkal és felnőttekkel való foglalkozások
vezetéséhez, akiket a lemorzsolódás fenyeget.
A KÉPZÉSI PROGRAM CÉLJAI ÉS A KULCSKOMPETENCIÁK LEÍRÁSA
A képzési program célja tanárok mentori feladatokra való felkészítése olyan tanulókkal és
felnőttekkel végzendő munkához, akiket a kivételesen rossz eredményeik miatt az a veszély fenyeget,
hogy nem végzik el azt az iskolai évfolyamot, amelybe beiratkoztak, vagy a sikertelenség miatt már
kiléptek a „normál” képzési programból, mert túl nagyok a tanulási nehézségeik. A mentorokat ezért
fel kell készíteni a velük való speciális feladatok megoldására, a tanulás, az új tudás befogadása terén
mutatkozó objektív és szubjektív okok, nehézségek feltérképezésére, azok eredetének tisztázására,
főleg pedig az „előítéletükben” kialakult rossz tulajdonságaik ellenére a velük való foglalkozás
eredményességéhez szükséges eszköztár alkalmazására.
A mentorok felkészítésének célja az, hogy a mentorokat (tanárokat) felkészítse a potenciálisan
lemorzsolódással fenyegetett diákokkal, felnőttekkel való munkára, valamint olyan módszertanididaktikai, pedagógiai, psichológiai és andragógiai útmutatásokkal szolgáljon, amelyek a program
kivitelezése során segítik a tanárokat azon célcsoporttal való munkában, akik számára a Tanulás az
életre c. program készült.
A program legalapvetőbb célja ennek megfelelően a mentorok képessé tétele a »Tanulás az életre« c.
képzési programban történő tanításra, ami azt jelenti, hogy a képzés során:
-
megszerzik azt a tudást és a képességet, amely lehetővé teszi számukra a program önálló
végrehajtását;
-
tudatosodik bennük, hogy akkor tekinthetik munkájukat eredményesnek, ha a tanulók,
felnőttek által elvégzett munka és jó teljesítmény a résztvevők saját megelégedettségéhez
vezet.
A programban a mentorok fontos tudást és képességeket sajátítanak el, amelyeket a mindkét
célcsoporttal való munkában hasznosítanak, többek között, hogy:
-
ismerjék meg a programba kapcsolódó fiatalok és felnőttek pszichológiai és társadalmigazdasági jellemzőit szükségleteit,
-
tudják a különböző, hatékony tanulási/tanítási módszereket alkalmazni a program
megvalósítása során (például: a szerepjátékot, a szöveggel való munkát, a képanyaggal való
munkát, a brainstormingot, a példák tanulmányozását, a tárgyalás módszerét, …);
-
legyenek képesek a programban résztvevőket különböző módon bátorítani, hogy átvegyék az
aktív kezdeményezést a saját tanulásuk megtervezésénél, és rövidtavú célokat tűzzenek ki a
képzés keretében, ugyanakkor pedig gondoskodnak a saját képzési útjuk menetéről (saját
képzési, fejlesztési terv kidolgozása);
-
ismerjék a közös dinamika működési elemeit és törvényszerűségeit, valamint az egyén
hatását a csoportra és a csoport hatását az egyénre;
-
ismerjék a tanulás tanácsadási elemeit a saját képzési, fejlesztési terv
egyes céljainak
elérésében;
-
ismerjék és alkalmazzák az írástudás alapjainak serkentési motivációs elemeit olvasásnál,
írásnál és számolásnál;
-
ismerjék
és
alkalmazzák
a
tantárgyköziség
tényezőit,
lehetőségeit
a
képzési
projektoktatásban;
-
szerezzenek közvetett tapasztalatot a tanár mentori szerepéhez a Tanulás az életre c.
programban – főleg a formális tanítási formából kiindulva egyes olyan képzési projektek
létrehozásához, ahol a résztvevők egyszerre mindazt a nyolc kulcskompetenciát
elsajátíthatják, amelyek az eredményességhez szükségesek.
-
ismerjék fel a sikertelenség okait és értsék azokat a körülményeket, amelyek a
sikertelenséget az egyénnél előidézték;
CÉLCSOPORT ÉS A PROGRAM MEGHATÁROZÁSA
A célcsoport tagjai lehetnek azon tanárok, akik vagy/és legalább öt év munkatapasztalattal
rendelkeznek, akik a saját nevelőmunkájuk során átlagon felül sikeresek, akik szakvizsgával
rendelkeznek az oktatás-nevelés területén.
Az említettek mellett a továbbképzési programba bekapcsolódhatnak pedagógiai-andragógiai
végzettségű és szakvizsgával rendelkező egyéb diplomások is.
További feltétel, hogy akik bekapcsolódnak a programba, legyenek széles látókörűek és empatikusak,
motiváltak a célcsoporttal való foglalkozásra, legyenek kommunikatívak, és tudják elfogadni a
másságot előítélet nélkül.
Az is kívánatos, hogy közvetlen munkatapasztalatokkal rendelkezzenek olyan fiatalokkal és a
felnőttekkel végzett munka területén, akik rossz tanulmányi eredményeket értek el, és általános vagy
specifikus tanulási nehézségekkel küzdenek.
A program megvalósítása során a résztvevők között tudják terjeszteni a türelmességet, az
egyenjogúság és a demokratikusság eszméjét, amiért szükséges ismerniük az emberi jogokat és az
állampolgári nevelés feladatrendszerét.
A KÉPZÉSI PROGRAM MEGHATÁROZÁSA
A „Mentorok felkészítése a tanításra” a »Tanulás az életre« c. képzési program része, amely az ATT
(»A tanulással a tudásig, a tudással a képzettségig«) közös projektben az ESRR költségeiből
finanszírozott a 2. nyilvános pályázat OP SI-HU 2007-2013 keretein belül. Létrejötte főleg az olyan
képzési programok hiányának következménye, amelyek azon felnőtteknek és a fiataloknak nyújtanak
esélyt, akik nem rendelkeznek megfelelő tudással, és akik kifejezetten rossz tanulmányi eredménnyel
rendelkeznek. A program arra irányul, hogy a mentorok olyan munkát legyenek képesek végezni,
amelynek eredményeképpen a célcsoport tagjai elsajátítják az iskola sikeres befejezéséhez szükséges
tudást, főleg pedig az elsajátított tudás hasznosítását, tanulják meg használni az eredményes tanulási
módszereket, amelyek segítségével a képzésben való részvételük könnyebb és sikeresebb lesz.
A középiskolai és egyéb formális képzési programok támogató programjáról van tehát szó, főleg azon
fiatalok és felnőttek kiegészítő képzésére való felkészülésről, akik a sikertelenség miatt a képzés
területén legalább részben, ha nem teljesen kirekesztettek, stigmatizáltak, és ezért nem motiváltak
az iskola sikeres befejezésére.
Mivel a tanulási nehézségekkel és tudásdeficittel küzdő tanulók és a felnőttek szokásosan nem
ismerik fel saját nehézségeiket, saját hiányosságaikat, de a kettő közti következményszerű
kapcsolatokat sem, főleg a tudás hiányát szeretnék eltitkolni, ezért nem mindegy, hogy a tanárok
hogyan közelednek hozzájuk, és hogyan vezetik őket a munka során. Fontos, hogy a tanárok ismerjék
a motivációs fogásokat, és be tudják mutatni a tudás alkalmazását.
A tanárok, akik a képzés formális programjaiban tanítanak, ilyen jellegű tudással általában nem
rendelkeznek, vagy az ilyen jellegű képzési módszereket nem tudják a gyakorlatban hasznosítani. A
mentorok számára szóló felkészítő programban való közreműködésükkel lehet elérni, hogy
megfelelően tudják „megszólítani” a programban résztvevőket, hogy szuverénen ki tudják választani
a módszereket és a munka formáit, amelyek a résztvevőket ösztönzik a munkára, hogy a képzési
folyamatban biztassák őket, ami által a tudás passzív átvevőiből a képzési folyamat aktív alkotóivá
válhatnak.
A KÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE
A képzés intenzitása hetente kétszer 5 felnőttképzési tanítási óra (45 perc).
A képzési időpontok alkalmazkodnak a résztvevők kívánalmaihoz. A program délelőtti vagy délutáni
időszakban is megvalósítható, a résztvevők kívánságára akár sűrűbben is, mint hetente kétszer.
A KÉPZÉS IDŐTARTAMA
A képzés időtartama 70 óra szervezett és a közvetlen tanulásra (csoportban illetve egyéni munkára
is).
A KÉPZÉS SZERKEZETE
A tanítási csoportban a közvetlen munka műhelymunka és előadások formájában történik. A program
megvalósításához projektor, hordozható számítógép, fehér tábla és színes filctollak, post it lapocskák,
valamint tanítási anyag (prezentáció) szükséges, amiket az előadó készít el. A munka frontálisan,
egyénileg, valamint kisebb csoportokban folyik. A tanítási módszerek kombináltak.
TÉMAKÖRÖK
Ssz.
TÉMA
órák száma
1
A PROGRAM BEMUTATÁSA A MENTOROK SZÁMÁRA ÉS A MUNKA FOLYAMA
2
2
TANULÁS AZ ÉLETRE PROGRAM BEMUTATÁSA, VALAMINT A MENTOROK
3
ALAPVETŐ JELLEGZETESSÉGE A PROGRAMBAN
NEVELÉSI-OKTATÁSI MUNKA AZOKKAL A DIÁKOKKAL ÉS FELNŐTTEKKEL, AKIK
3
AZ ISKOLÁBAN SIKERTELENEK – JELLEGZETESSÉGEK, PSZICHOLÓGIAI
5
SZÜKSÉGLETEK
4
A TANÁR SZEREPE A PROGRAMBAN – KONKRÉT MUNKA A CÉLCSOPORTTAL
5
5
PROJEKTMUNKÁN ALAPULÓ PROGRAM MÓDSZEREI ÉS TANULÁSI FORMÁI
5
6
A TANULÁS TANULÁSA – REGE VAGY VALÓSÁG
5
7
SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÉS DINAMIKA A TANULÓCSOPORTBAN
5
8
A TANULÁS INDIVIDUALIZÁLÁSA
5
9
OLVASÁSSAL, ÍRÁSSAL ÉS SZÁMOLÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ TANULÁSI
5
NEHÉZSÉGEK KEZELÉSE
10
A MOTIVÁCIÓ ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ TÉNYEZŐI
5
11
SZEMÉLYES KÉPZÉSI FEJLESZTÉSI TERV – ELŐKÉSZÜLET ÉS IRÁNYÍTÁS
5
12
AZ ÍRÁS- ÉS OLVASÁSI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
5
13
MATEMATIKAI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
5
14
HOGYAN KELL ELKÉSZÍTENI EGY TANULÁSI PROJEKTET – A KÜLÖNBÖZŐ
5
TANTÁRGYI TERÜLETEK ÖSSZEKÖTÉSE
15
A TANULÁSI PROJEKT ELŐKÉSZÍTÉSE - GYAKORLATIAS PÉLDA, EGYÉNI
5
MUNKA
ÖSSZESEN 70
KÜLÖNLEGES RÉSZ
1. A PROGRAM BEMUTATÁSA A MENTOROK SZÁMÁRA ÉS A MUNKA FOLYAMA
A résztvevők megismerik a mentorok programját, kötelezettségeiket a program során, az
egész ATT projekt és tudás leírását, amit a képzés során elsajátítanak.
Bemutatásra
kerül
a
képzés
órarendje
a
jó
andragógiai
gyakorlat
minden
törvényszerűségével, valamint az egyéni és csoportos munka jellemzői a képzés során.
A résztvevők megismerik azokat a feltételeket is, amelyeknek eleget kell tenniük a képzés
sikeres befejezéséhez.
2. TANULÁS AZ ÉLETRE PROGRAM BEMUTATÁSA, VALAMINT A MENTOROK
ÁLTALÁNOS JELLEGZETESSÉGE A PROGRAMBAN
A résztvevők e programrészben a képzési program indokoltságáról, céljairól, arról, hogy mely
tudás és készségek szükségesek az általuk tanítandó mindkét célcsoporttal végzett
munkához, hogy miért éppen a kiválasztott tanárok a célcsoport tagjai szereznek
ismereteket.
A mentori munka alapvető jellegzetességeinek leírása alapján a programban a résztvevők
megoldják a „Milyen tanár vagyok és milyen szeretnék lenni” feladatot. A feladatot a
tematika elvégzése végén csoportosan kell kiértékelni (elkészítjük annak a tanárnak a teljes
képmását – ábráját – képét, aki a Tanulás az életre képzési programot irányítja).
3. NEVELÉSI-OKTATÁSI MUNKA AZOKKAL A DIÁKOKKAL ÉS FELNŐTTEKKEL, AKIK AZ
ISKOLÁBAN SIKERTELENEK – JELLEGZETESSÉGEK, PSZICHOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK
Aprólékosan megtárgyalásra kerül, hogy kik azok a fiatalok és felnőttek, akiket a
lemorzsolódás veszélye fenyeget. A résztvevők négy csoportot alakítanak ki, és saját maguk
megindokolják, hogy a képzés során a fiataloknál és a felnőtteknél hogyan határozzák és
nevezik meg a sikertelenséget, valamint hogy ez hogyan tükröződik a lemorzsolódással
fenyegetett tanulók illetve iskolából lemorzsolódott felnőttek életének különböző területein.
A résztvevők a tematikus témakörökön belül megismerkednek a következőkkel:
-
tanulási sikertelenségek individuális szemlélete;
-
a környezet szerepe az iskolai sikertelenség előidézésében;
-
tanulási nehézségek meghatározása, terjedelme és alcsoportjai;
-
tanulási sikertelenség mérete, kiterjedése;
-
tanulási nehézségek csoportosításának korszerű módja;
-
írástudás fokának korrelációja a tanulási nehézségekkel;
-
a tanulási nehézségek hogyan hatnak a képzettségi szintre és az egyén írástudására;
-
tanulási sikertelenség következményei az egyén pszichoszociális fejlődésére és szellemi, lelki
egészségére;
-
tanulási sikertelenség megértésének jelentősége a tanulási nehézségek hatékony
kezelésénél,
-
a tudás társadalmának fejlődése;
-
védelmező tényezők a fiataloknál és a felnőtteknél, akik specifikus tanulási nehézségekkel
rendelkeznek;
-
tanulási nehézségek felfedezése és felismerése;
-
tradicionális és korszerű eszközök a tanulási sikertelenségek leküzdésére;
-
általános elvek a fiatalokkal és a felnőttekkel való bánásmódnál a tanulási nehézségek
kapcsán;
-
fiatalok és felnőttek tanulási nehézségeinek hatékony stratégiai segítése;
-
szociális
készségek
fejlődésének
fontossága
azon
fiatalok
és
felnőttek
szociális
bekapcsolódásánál, akiknek tanulási nehézségei vannak;
-
tanár tudásának, viselkedésének jelentősége az egyén szociális elfogadásánál.
4. A TANÁR SZEREPE A PROGRAMBAN – KONKRÉT MUNKA A CÉLCSOPORTTAL
A résztvevők megismerkednek az általuk irányított programban való szerepükkel. A
tematikus szerkezet kezdetén párban elvégzik a gyakorlatot, hogy tapasztalják, milyen a
különbség a mentor és a tanár között, valamint hogy a tanár mikor válik mentorrá.
A résztvevők a tematikus témakörökön belül megismerik:
-
azt a folyamatot, amivel a mentor irányít;
-
a különböző biztatásokat, ösztönzéseket a tanulásra;
-
hogy mi szükséges a mentornak a csoportban;
-
a mentor viselkedési szerepét és a kommunikációs stílusát;
-
a mentor szerepét az osztályban;
-
a módokat, ahogy a mentorok bemutatkoznak, és ahogy közvetítik az információkat;
-
a mentor kiválóságának mértékét;
-
a mentor erejének forrásait, és hogy hogyan kell megkeresni, megtalálni azokat az egyénben;
-
hogy hogyan továbbítsuk a visszatérő információkat;
-
hogy hogyan alakulnak a hatékony tanulási tapasztalatok;
-
hogy hogyan bánjanak a »problémás« résztvevőkkel;
-
a kommunikációs minták megismerését a csoportokban, és hogy hogyan lehet
értelemszerűen ezt felhasználni a tanulásban;
-
a tervezett gyakorlat alakítását, és a demonstrálásokat (szemléltetéseket) a célcsoport
részére;
-
a korszerű mentor kompetenciáit.
5. A PROJEKTMUNKÁN ALAPULÓ PROGRAM MÓDSZEREI ÉS TANULÁSI FORMÁI
A témaegységek végén a résztvevők gyakorlatban használják a különböző tanulási formákat
és módszereket. Többek között a résztvevők a témakör végén:
-
ismerik a különböző tanulási formákat, amelyeket a csoportmunka során minél hatásosabb
módon összekapcsolnak;
-
ismerik a különböző tanulási módszereket és fejlesztik azok használatának a készségét;
-
ismerik a különböző tanulási módszerek céljait, és fel tudják őket használni a részcélok
megvalósításánál az osztályban;
-
megértik és használják a tanulási projektmunka minden részét;
-
tudatában vannak a tanulási projektek és az azok által elsajátított tudás fontosságának;
-
megértik az irányító mentor szerepét a tanulási projektmunkában;
-
ismerik a tanulási projektmunka típusait;
-
ismerik a tanulási projektmunka elveit;
-
tudatában vannak a megváltozott tanár-tanuló viszonynak.
6. A TANULÁS TANULÁSA – REGE VAGY VALÓSÁG
A résztvevők megismerik az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, amit a program alatt
terjeszteniük kell. Tudatában kell lenniük annak, hogy a tanulás nem csak memorizálás és a
tananyag ismétlése, hanem a tanulásnak mélyebb a terjedelme, amit mindenkinek tudnia
kell.
A résztvevők ebben a témakörben:
-
meg tudják határozni az egyénre vonatkozó tanulás jelentőségét;
-
megismerik az egyén tanulásra való motiválásának módjait;
-
az egyéneknek meg tudják magyarázni, miért van szüksége bizonyos tudásra, és ismerik a
tudás felhasználhatóságát;
-
megismerik a tanulás folyamán fejlődő kulcskompetenciákat;
-
megismerik a különböző tanulási stílusokat és lehetőségeket, és hogy azok miként
alkalmazhatók a tanulási célok eléréséhez;
-
tudják, miként lehet az egyének tanulásának eredményességét javítani;
-
be tudják mutatni a különböző tanulási stratégiákat.
7. SZEMÉLYES KAPCSOLATOK ÉS DINAMIKA A TANULÓCSOPORTBAN
Ebben a témakörben a résztvevők megismerik, mi a személyes kapcsolatok jelentősége és a
hatása az egyén és a csoport sikerességére. A résztvevőknek tudniuk kell, hogy az egyének
közötti összekötő kapocsként felelősek az egyenértékű kapcsolatok kialakításáért és a
türelmes kommunikációért a csoport tagjai között. A témakör keretében a résztvevők:
-
megismerik a jó kommunikáció céljait (a hatásos kommunikáció készségeit, a nonverbális
kommunikáció jelentését, a verbális kommunikációt és annak törvényszerűségeit);
-
tudják, hogyan kell megtartani a beszéderőt kellemetlen helyzetekben (konfliktusos
helyzetek kerülése, általánosítás...) és miként lehet megmagyarázni egy kellemetlen
szituációt;
-
megismerik a csoportokra vonatkozó játékszabályokat;
-
tudják, miként hat a résztvevők önbizalma és önbecsülete a csoportmunkára;
-
a csoportszellemet erősítő játékokat és gyakorlatokat ismernek meg.
8. A TANULÁS INDIVIDUALIZÁLÁSA
A résztvevők megismerik a tanulás individualizálásának a jelentőségét és az individualizált tanulás
előnyeit az egyének közös végcéljának elérésében.
A résztvevők a tanítási egység végén egyebek mellett megértik:
- a tanulás individualizálásának jelentőségét azon egyének számára, akik már nem tudják
leküzdeni tanulási nehézségeket;
- az egyén tanulási individualizáción alapuló kognitív fejlődésének ösztönzését;
- a tartalmi-tematikus és didaktikus-metodikus tanulási individualizáció közötti különbséget;
- az egyénhez módosított tananyag jelentőségét;
- azt, hogy miért kell a csoportnak, amelyben dolgoznak, megmagyarázni a tudás alkalmazható
szemléleteit;
- hogy mit jelent a gyakorlatban a minőségi tanítás és a változatosság figyelembe vétele;
- hogy hogyan felügyelni a résztvevők közötti egyéni különbségeket;
- milyen módon járulhatnak hozzá a tanulás individualizálásához a jó taneszközök és a minőségi
tananyagok;
- mely tanulási stratégiákat használják a fiatalkorúak, és melyeket a felnőttek, valamint milyen
módon lehet a különböző tanulási stratégiák alapján individualizálni a tanulást;
- hogy miért nagy a tanácsadás jelentősége az individualizáció elveinek megvalósításában.
9. OLVASÁSSAL, ÍRÁSSAL ÉS SZÁMOLÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ TANULÁSI NEHÉZSÉGEK
A résztvevők a tanítási egységben megismerik az alapvető, olvasással, írással és számolással
összefüggő tanulási nehézségeket, és azt a tényt, hogy a programon belül nem hanyagolhatják el
az alapkompetenciákat, hanem ösztönözniük kell a résztvevőknél azok egyéni fejlesztését.
A témakörben a résztvevők megismerik:
- a 8 kulcskompetenciát, amelyeket a program futamideje alatt szisztematikusan fejlesztenek;
- a tanulási nehézségeket, amelyek forrása az általános iskolai oktatás idején hiányosan
fejlesztett kulcskompetenciák;
- a metakompetencia képességeit, alapvető készségeit és jelentőségét;
- az alapvető készségek és az írásbeliség közötti korrelációkat;
- az olvasással, írással és számolással összefüggő általános és specifikus tanulási nehézségeket;
- hogy hogyan bánni azokkal az egyénekkel, akiknek olvasással, írással és számolással összefüggő
tanulási nehézségei vannak;
- hogy hogyan lehet segíteni azoknak, akiknek olvasással, írással és számolással összefüggő
tanulási nehézségei vannak.
10. A MOTIVÁCIÓ ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ TÉNYEZŐI
A résztvevők megismerik az élethosszig tartó tanulás ösztönző elemeit, motívumait és akadályait,
valamint a tanulási nehézségek leküzdését elősegítő külső és belső motiváció jelentőségét.
Ebben a tanegységben megismerik:
- a várakozás elméletét;
- a különböző célokat, amelyek az egyént aktivitásra motiválják;
- a tanulási motiváció modelljének elemeit;
- az egyén motivációjára ható szükségleteket;
- az önrendelkezés elméletét;
- az érdekfejlesztés különböző stratégiáit;
- az illetékesség fogalmát;
- a tanulási motiváció területeit.
11. SZEMÉLYES KÉPZÉSI FEJLESZTÉSI TERV – ELŐKÉSZÜLET ÉS IRÁNYÍTÁS
A résztvevők megismerik a személyes képzési fejlesztési terv jelentőségét és szerepét a
programban.
A tanegység keretében megismerik:
- a személyes képzési fejlesztési terv fogalmát, és azt, hogy mire szolgál;
- a személyes képzési fejlesztési tervek különböző példáit;
- a személyes képzési fejlesztési tervek alapvető részeit;
- hogy kinek és miért szükséges a személyes képzési fejlesztési terv;
- hogyan és miért elkészíteni a személyes képzési fejlesztési tervet;
- milyen módon kell követni a személyes képzési fejlesztési tervet és a célok megvalósítását;
- mire van szükség a személyes képzési fejlesztési terv elkészítésekor;
- miért szükséges a személyes képzési fejlesztési terv elkészítésekor a tanácsadási beszélgetés a
résztvevő és a tanár között;
- a személyes képzési fejlesztési terv bevezetésének feltételeit.
12. AZ ÍRÁS- ÉS OLVASÁSI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
A résztvevők megismerik, miként fejlődik az egyéneknél az írás- és olvasáskészség, megismerik a
készségek fejlesztéséhez szükséges feladatsorokat, valamint hogy miként lehet felfedezni az
említett kompetenciák területén felmerülő hiányosságokat.
A tanegység keretén belül többek között megismerik:
- hogy mi a funkcionális írásbeliség, és ki a funkcionálisan írástudó;
- a célcsoportok jellemzőit, helyzetét és szükségleteit;
- a tanár szerepét az egyének írás- és olvasáskészsége fejlesztésében;
- az írás- és olvasáskészséget fejlesztő tanítási tartalmak kiválasztását;
- az élethosszig tartó olvasáskészség fejlesztésének modelljét;
- hogy mi a funkcionális olvasáskészség, és mik az ismérvei;
- az olvasás módjait és az olvasi stratégiákat;
- a célcsoporthoz alkalmazkodó szöveggel való munkát;
- a szöveget, mint nyelvi eszközt és kommunikációs eseményt;
- hogy milyen módon küzdhetők le az olvasással és írással összefüggő tanulási nehézségek.
13. MATEMATIKAI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE
A résztvevők megismerik, hogy milyen módon fejlődnek az egyéneknél a matematikai
képességek, megismerik ezen képességek fejlesztéséhez szükséges feladatokat, valamint hogy
milyen módon állapíthatók meg a fejlesztett matematikai képességek terén felmerülő hiányok.
A résztvevők többek között megismerik:
- mi sorolandó a matematikai írásbeliséghez;
- mi jelöli a matematikai írásbeliséget – a 4 fő kompetenciát;
- hogyan nyilvánul meg az egyén matematikai írásbelisége;
- hogyan juttatjuk el az egyént a potenciális matematikai helyzetbe;
- az egyének hogyan azonosítják a problémát egy adott esetben;
- miként tervezendő a problémamegoldás folyamata;
- miként ösztönözni a résztvevőket, hogy aktívan közreműködjenek a matematikai problémák
megoldásában;
- a matematikai képességek összekötését a valós élettapasztalatokkal.
14. HOGYAN ELKÉSZÍTENI EGY JÓ TANULÁSI PROJEKTET?
A résztvevőknek a témakör keretében be kell mutatni a tanulási projekt szerepét a
kulcskompetenciák fejleszésében, valamint hogy milyen módon kapcsolódhatnak össze a tanulási
projektben a különböző tudások és ismeretek. A témakörben a résztvevők megismerik:
- mi legyen a tanulási projekt háttere;
- mely kompetenciákat fejlesszék a tanulási projektben;
- miért fontos a tanítási projektben a tantárgyközi oktatás;
- milyen a tanár szerepe a tanulási projektben;
- mit kell a tanulási projekt alapján tudniuk a tanulásról;
- a tanulási projektmunka szerkezetét;
- a tanulási projektmunka elveit.
15. A TANULÁSI PROJEKT ELŐKÉSZÍTÉSE
Ebben a témakörben a résztvevők párokban készítenek egy tanulási projektet, amit a tanulókkal
vagy a felnőttekkel való munka során felhasználhatnak.
Az elkészített tanulási projekt minden résztvevő számára a program eredményes befejezésének a
feltétele.